Jelen cikkben a 3D fotogrammetria egyik nagyszerű szoftverének, a RealityCapture-nek a hardver igényéről lesz szó. Ez a program jelenleg az egyik leggyorsabb és legkisebb erőforrásigényű a piacon. Mivel a progi csak Windows operációs rendszereken fut el, így az Apple Mac gépeiről most nem teszek említést.
Legyen szó akár a bemeneti oldalról – a képalkotáshoz felhasznált fényképészeti eszközök segítségével a valós térben létező objektumok, tárgyak, épületek leképezéséről –, akár a kimeneti oldalról, azaz a RealityCapture technológia felhasználásáról: biztosan szükséged lesz minőségi technológiára.
A virtuális 3D modelled több száz, vagy akár ezer képfájlból történő összeállításához komoly hardver igényeltetik, hogy hatékonyan és minőségi végeredményben prezentáld a valós világ ilyen formában leképezett szeletét. Ma a kimeneti, illetve feldolgozási oldalon használt gépigényt vizsgáljuk meg közelebbről.
Hogyan is működik a leképezés vagyis a 3D modell fotókból?
Mielőtt alaposabban górcső alá vennénk a 3D objektumok létrehozásához használt programok gépigényét, érdemes egy rövid kitérőt tenni arra, hogy miként is lesz több tucatnyi képből egy forgatható, körbejárható, fotórealisztikus „asset”, amelyet aztán több területen is könnyedén felhasználhatsz.
Mielőtt három dimenzióban elkészülne a modelled a kívánt tárgyról, épületről, járműről vagy akár személyről, a lehető legtöbb szögből kell lefotóznod és/vagy beszkennelned azt. Fontos, hogy a fotóid között minél nagyobb legyen az átfedés, hogy a program könnyebben megtalálja a közös pontokat a térben. Miután a képek elkészültek, a program a bemeneti adatokból, azaz a képekből elkészíti a tárgy 3D vázát, egy ritka pontfelhőt, majd egy következő részben elkészíti a „mesh”-t, amelyre ráilleszti a fényképek odaillő részleteit (textúra).
Minél több jó átfedésű kép készül a modellről, annál élethűbb lesz a végeredmény. A RealityCapture akár 100 ezer különböző fényképet is képes neked összedolgozni egyetlen modellé. (Csak bírja a géped! :))
Miért szükséges ehhez komoly számítógép?
A valóság digitális letükrözéséhez nagyon fontos, hogy minél magasabb pixelszámban, azaz felbontásban legyenek a forrás képek elérhetőek – normál esetben ~20 megapixel, de akár 80 megapixelnyi adatról is beszélhetünk. Esetenként a százat jócskán meghaladó, akár több ezres nagyságrendű fényképről van szó.
Ilyen mennyiségű adat puszta megmozgatása is erőforrás-, és nem utolsó sorban időigényes, nem beszélve arról, ha ezekből még egy 3D modellt is készíteni kell. Belátható tehát, hogy komoly számítási kapacitásra van szükség, azonban nem mondható ki egyértelműen, hogy ehhez például csak a processzorodnak kell erősnek lennie a számítógépedben.
A minimum gépigény, ami alatt bele se vágj!
Mint minden program esetében, a RealityCapture is rendelkezik egy minimum és egy ajánlott gépigénnyel. Míg előbbi arra elegendő, hogy egyszerűbb, legfeljebb száz képből álló, kis és közepes méretű tárgyakról tudj készíteni három dimenziós modelleket (de attól is függ mennyi időd van várni a végeredményre ;)), az ajánlott gépigény rejti a valódi követelményt, amivel nagyobb projektekbe is bátran vághatod a fejszéd.
A RealityCapture hivatalos gépigényét ide kattintva érheted el, azonban bővebben is beszélnék erről, hiszen a technikai specifikáció kissé száraz.
Milyen komponensek játszanak szerepet a 3D modell alkotásban?
És akkor jöjjön a minimum gépigény:
A fenti listának megfelelő géppel képes leszel létrehozni olyan 3D modelleket, melyek a valós világot letükrözik. Az merőben más kérdés, hogy mennyi időbe fog telni egy ilyen modellt létrehozni: sajnos elég sokba. Arról nem is beszélve, hogy nem csak időben mérhető korlátokat szab egy régebbi számítógép, hanem például a nem elegendő memória meggátolhat abban is, hogy megfelelő mennyiségű képből dolgozhasson a program.
Ugyan a videókártya nem játszik jelentős szerepet a számítási folyamatokban, ha mégis megtámogatnád a 3D modellezést egy GPU-val, akkor mindenképpen nVidia kártyát válassz, legalább CUDA 3.0 támogatással. Erre azért van szükség, mert az nVidia CUDA technológia a videókártyák számításspecifikus felhasználását segíti, így például a 3D modellezésben is gyorsít a végeredmény elkészülésében.
Ajánlott gépigény, a magabiztos munkához
Álljon tehát itt egy olyan gépkonfiguráció, amivel lendületesen, hatékonyan és nem utolsó sorban magabiztosan vághatsz bele közepes és nagyobb méretű projektekbe is, és amivel nem kell tartani attól, hogy a folyamat közepén elszáll a program, mert kifutott a memóriából, vagy nem kell egy hosszú hétvégére ott hagynod a géped, míg elkészül a modelled.
Egy picit bővebben az egyes alkatrészekről
Nem véletlenül szerepel a példában az AMD Ryzen 7 5800X típusú processzor. Az AMD a Ryzen termékcsaláddal tökéletesen a háta mögé utasította a konkurenciát, bármely olyan felhasználási területen, amely a fizikai és logikai processzormagok számából képes profitálni – így ideértve a 3D modellek készítését is –, Ryzen processzorban ajánlott gondolkodni.
Egy külön gondolat erejéig azonban érdemes kitérni a processzor hűtésére is. A 3D modellezésnél kifejezetten teljesítményigényes folyamatról beszélünk, ami emelkedett hőtermeléssel is jár. Lehetséges ugyan a gyárilag a processzorhoz kapott hűtőventilátorral nekiállni,
ugyanakkor számítani kell a hosszabb számítási folyamatok alatt a sebesség degradációjára, azaz lelassulhat a 3D modell készítése.
Ez nem csak a nyári kánikulai időre érvényes, még télen is tapasztalhatod ezt, így ha nem is vízhűtéssel, de egy vaskosabbnak mondható toronyhűtővel érdemes megtámogatni a Ryzen procikat.
Noha a memóriaárak az elmúlt évben tapasztalható chiphiány miatt megemelkedtek, ha komoly szándékokkal vágsz bele a valóság 3D modellekké alakításába, nem érdemes 32 GB alá adnod, de még a 64 GB-al sem túlzol nagyon. A memóriával, mint átmeneti adattárolóval egyenlően fontos a tartós adattárolód, azaz az SSD-d. A “nagyobb jobb” elvet követve a fent említett 1 TB-os méret itt sem számít túlzónak. Természetesen, ha több SSD-t tudsz csatasorba állítani, az még hasznosabb tud lenni, nagyobb projekteknél különösen.
A közhiedelemmel ellentétben, noha képalkotásról van szó, a videókártyák elenyészően kis szerepet töltenek be a 3D modell megalkotásában. Sem a modell váz összeállításakor, sem a textúra modellre való ráhúzásakor nem gyorsít jelentősen a folyamaton egy erősebb GPU- Ez a jelenlegi, ínséges időkben, amikor kellőképpen nehéz hozzájutni reális árú videókártyához – amennyiben egyáltalán lehetséges – megnyugató információként hathatna, ha nem kapnál ilyen üzenetet:
Nincs elég videókártya memória, hogy megjelenítsünk nagyon nagy méretű modekkelet. Na de akkor mennyi memória kell a különböző méretű modellekhez?
És akkor legvégül, de nem utolsó sorban, egy pár szót említenék a számítógéped egyik legkevesebbet emlegetett alkatrészéről, a tápegységről is. Kezdő, de még haladó gépépítők is hajlamosak elkövetni azt a hibát, hogy minden figyelmet a főbb alkatrészek, a processzor, alaplap, memória, háttértár, videókártya kap meg, míg a végén, jellemzően a büdzséből kifutás okán, egy olcsó tápegységgel látják el a masinát. Ezt úgy tudnám lefordítani, mintha egy piramis legalján lévő kövek már a beépítés pillanatában porladni, mállani kezdenének. Nem érdemes olcsó tápegységgel elrontani vagy akár veszélyeztetni az egyébként nagy műgonddal összeállított munkaállomásod.
Végszó gyanánt
Bízom benne hasznosnak találtad ezt az írást, melyben a RealityCapture gépigényeit vizsgáltuk meg. Részletes build-eket az alábbi linken találsz, ha kedvet kaptál a gépépítéshez, további cikkeket pedig ide kattintva olvashatsz a különböző részegységek fontosságáról a 3D modellalkotás szempontjából.
